SZABAD SZEMMEL: GÖRÖGORSZÁG
Őszi tanulmányút 2025. november 2-7.
A Nógrád Vármegyei Mérnöki Kamara őszi tanulmányútját az Építész Továbbképző Nonprofit Kft. szervezte „Szabad szemmel: Görögország” címmel. A résztvevők túlnyomó többségét mi nógrádiak alkottuk, azonban csatlakoztak hozzánk a Tolna Vármegyei Mérnöki Kamarától és a Budapesti Építész Kamarától is. A csoport szakmai vezetője Rabb Péter egyetemi adjunktus volt, aki korábbi, szicíliai tanulmányutunkat is vezette már, és óriási tudásával, szokásához híven, rendkívül szórakoztató módon ismertette velünk nemcsak az építészettörténeti vonatkozásokat, hanem a történelmi és mitológiai hátteret is. Bár a csoport nagy része, általában a 20-25. név után már kezdte elveszíteni a fonalat, de Péter rutinos egyetemi előadóként mindvégig fenntartotta az érdeklődésünket.
Az első nap igen korán kezdődött, mivel autóbuszunk 3:30-kor indult Salgótarjánból. Helyi idő szerint fél 11 körül landoltunk Athénban, majd egy 2,5 órás autóbusz út után megérkeztünk a Hosziosz Lukasz-kolostorhoz (Szent Lukács), ami egyike a 3 leggazdagabb bizánci templomépítészeti alkotásnak Görögországban. Miután kigyönyörködtük magunkat a kolostorban levő két templom külső és belső díszítésében, folytattuk utunkat Delphoiba, ahol a szállásunk volt. Szerencsére még naplemente előtt odaértünk, így volt lehetőségünk megcsodálni a táj szépségét. A szállodánk a mitikus Parnasszosz-hegy meredek oldalába épült, a recepció volt a legmagasabb ponton, lefelé 8 emeleten voltak a szobák, melyek mindegyikéből pazar panoráma nyílt a Korinthoszi öböltől a Delphoi romterületekig. Ez a látvány mindenkit kárpótolt a kora hajnali ébresztőért.
A másnap délelőtt a delphoi romterület és múzeum megtekintésével telt nagyon kellemes, 20-22 fokos napfényes időben. Az archaikus időkben Delphoit a világ közepének tartották, és itt található az „Omphalosz” a világ köldöke. Megismertük a hely keletkezésének cseppet sem barátságos mitológiáját, és a delphoi jóshely eredetét, mely szerint a jóserő a Föld méhéből fakadt, kábító hatású vulkáni gázok formájában. Miután a mi fejünk is zúgott már a rengeteg mitológiai alak nevétől és Delphoi gazdag történelmétől, folytattuk utunkat Poseidon Iszthmosz szentéjének romjaihoz. S bár a délelőtti program után már láthatóan csökkent a lelkesedés a romok iránt, a csapat hősiesen végig járta a területet, s próbálta elképzelni milyenek is lehettek az ókorban minden második évben megrendezett iszthimoszi játékok. A következő megállónk a Korinthoszi csatorna volt, ahol a különleges látvány mellett szívünket melengette a csatorna magyar tervezőinek állított emlékmű. Szállásunk a Korinthoszi-öbölben, a tenger parton volt, s bár jócskán utószezonban voltunk, fürdőzők azért még így is akadtak, és találtunk nyitott éttermet is egy kellemes vacsorához.
A 3. napot az epidauroszi színházban kezdtük, ahol sikerült meggyőződnünk a színház csodálatos akusztikájáról és megmásztuk a legfelső sorokat is. Ezután Műkénébe utaztunk, ahol végig sétáltunk a fellegvárban a hely történetének megismerése közben, megtekintettük a domb túloldalán levő ciszterna sötétjét, majd levezetésként Atreusz kincsesházánál azon elmélkedtünk, hogyan mozgatták 3500 évvel ezelőtt a 120 tonnás megmunkált köveket. S bár napközben remek napos időnk volt, a szállásunk felé tartva az időjárás elromlott, így az esti tengerparti sétát csak a bátrabbak vagy legéhesebbek vállalták be a vendéglőkhöz.
Másnap reggel még kissé borongós időben indultunk útnak Athén felé. Útközben, már a 4 milliós Athén külvárosában megálltunk megnézni a Daphni-kolostort, ami szintén a bizánci építészet legszebb alkotásai közé tartozik. Sajnos a földrengések jelentősen károsították, legutoljára 1999-ben, de 2014-től helyreállították a templomot. Athénba érve, miután lepakoltuk csomagjainkat a szállodánkban, nyakunkba vettük a várost a már napfényes időben. Körbe jártuk az Akropolisz dombját, közben megtekintettük az útba eső nevezetességeket: a Lüszikratész-emlékművet, a Szelek tornyát, Hepaisztosz templomát, és az újjá épített Attalosz sztoaját. Kellemesen elfáradva mindenki találhatott magának megfelelő éttermet a hangulatos Plaka-negyedben.
Az 5. napot az Akropolisszal kezdtük. Nagyon kellemes, enyhén szeles napsütéses időben indultunk útnak, s bár reménykedtünk, hogy sikerül még állványok nélkül látnunk a Parthenont, sajnos a Ny-i oldalon már visszaépítették azokat. A novemberi időpont ellenére is nagy tömegben annak örültünk, hogy nem a nyári 40 fokban történik velünk ugyanez. Elmerengve a restaurálás igen lassú munkálatain, azon töprengtünk mennyivel tovább is tart ez, mint annak idején a templomok felépítése. A délutáni szabadidőt a legtöbben az új Akropolisz Múzeum megtekintésével kezdtük, ahol már biztosítottak megfelelő helyet a külföldről hazavárt műemlékek számára is.
Az utolsó nap délelőttje szintén szabad program volt, s akadt, aki ezt az időt egy kis tengeri fürdőzésre használta a még mindig 21 fok feletti vízhőmérséklet miatt. Friss élményekkel és új ismeretekkel gazdagodva, hazafelé a repülőgépen azon a tanulságon tűnődtünk, hogy már a demokrácia bölcsőjében is addig szavaztatták az arra jogosultakat, amíg a megkívánt eredményt el nem érték.
Jövőre újra szervez tanulmányutat a Nógrád Vármegyei Mérnöki Kamara új úticélok felé, reméljük sikerült minél több tagunknak kedvet csinálni ahhoz, hogy részt vegyenek útjainkon.
Lejegyezte:
Lonsták László
elnökségi tag
Az utazáson készült fotók a galériában tekinthetők meg:
https://nmmk.hu/index.php/galeria/gorogorszag-2025-11-02-07
